Neveléstörténet
DOI 10.51455/Polymatheia.2024.1-2.07
Összefoglaló:
1939 elején a hazai középiskolai tanári társadalom legnépszerűbb lapja, az Országos Tanáregyesületi Közlöny meglehetősen udvariatlan, sőt goromba hangnemű ismertetést közölt Császár Elemér 1938-ban kiadott Arany János-könyvéről. Császár Elemér könyvét az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének hallgatói jelentették meg, a professzor munkássága előtti tisztelgés jeléül. Ezt a munkát bírálta meg Földessy Gyula, az ekkoriban mellőzött, perifériára szorított irodalomtudós a Közlöny hasábjain. A nyers hangú bírálatot válasz követte, Császár Elemér régi ismerőse és harcostársa, Lázár Béla vette védelmébe a megtámadott munkát. Nem lényegtelen a vitában a megbírált mű témája. Arany költészete a nemzeti klasszicizmus csúcsaként, meghaladhatatlan teljesítményként került be az irodalomtörténetbe, határkővé és ütközőponttá vált: olyan értelmezési rétegek rakódtak rá a 20. század elején, amelyek eltávolították, elidegenítették a századforduló után indult költőnemzedéktől. Tanulmányomban feltárom a megbírált könyv szerzője és a bírálat írója közötti alkati, szemléletbeli különbségeket, igyekszem feltérképezni a szakmai kapcsolatrendszerüket, tanulmányozom munkásságuk korabeli és az utókor általi értékelését. Így a botrányos recenzió a válasszal együtt irodalomtudomány-történeti kontextusba helyezve új megvilágítást és jelentést kap.
Kulcsszavak: magyar irodalomtörténet-írás története, neopozitivista irodalomtudomány, hazai pedagógiai szaksajtó története
Abstract:
In early 1939, the most popular publication among Hungarian secondary school teachers, the Országos Tanáregyesületi Közlöny (National Teachers’ Union Bulletin), published a rather impolite, even rude review of Elemér Császár’s 1938 book on János Arany. Császár Elemér’s book was published by students of the Hungarian Literature Institute of the university as a tribute to the professor’s work. This work was criticized by Gyula Földessy, a literature scholar who was sidelined and pushed to the periphery at that time, in the pages of the Bulletin. The raw critique was followed by a response; Császár Elemér’s old acquaintance and comradein-arms, Béla Lázár, defended the attacked work. The subject of the criticized work in the debate is not insignificant. Arany’s poetry had been enshrined in literary history as the pinnacle of national classicism, an unsurpassable achievement. Arany’s poetry became a milestone and a point of collision: interpretation layers were added to it in the early 20th century that distanced and alienated it from the poet generation that emerged after the turn of the century. In my study, I have explored the personal and ideological differences between the author of the criticized book and the critic, attempted to map their professional relationships, and examined the contemporary and later evaluations of their work. Thus, the scandalous review, together with the response, was given new light and meaning in the context of literary history. Keywords: history of Hungarian literary historiography, neo-positivist literary studies, history of the Hungarian pedagogical press
