Művelődéstörténet
DOI 10.51455/Polymatheia.2022.3-4.03
Összefoglaló:
Prohászka Lajos művelődéselméletének tartalmait a kultúrfilozófia, a történetbölcselet, valamint a civilizáció és az ökonómia metszéspontjaiban kísérli megrajzolni. Ezt az elvet egyebek között már a Leopold Ziegler
filozófiájáról írott munkájában is képviseli. A kultúr- és történetfilozófus Prohászka szinte minden művében fellelhetők az európaisághoz szorosan kötődő szellemtörténeti források. Ezen túl részletesen is kifejti a művelődés és műveltség kérdésköreivel kapcsolatos gondolatait pedagógiai és oktatáselméleti írásaiban. Kiindulópontként a 19. századi, német alaposságú általánosműveltség-eszményt tekinti alapnak. Ennek gyökerei a Humboldt-féle neohumanisztikus elméletből fakadnak. A két világháború között még élt az a feltevés, hogy a kultúra ellentéte a természetnek, s ezt Prohászka úgy oldotta fel, hogy a kultúra ellenpontja nem a természet, hanem a civilizáció, majd megfogalmazza azt, hogy az lenne az ideális helyzet, ha a kultúra maximumával a civilizáció minimuma járna együtt. Ezzel szemben a 20. század tendenciáit figyelembe véve, megállapítható, hogy a civilizáció maximuma mellett egyre inkább a kultúra minimuma válik jellemzővé. Napjainkra teljes mértékben igazzá vált ez a megállapítás, hiszen az euroatlanti történelem jelenkora teljes mértékben a civilizáció formáit állítja a középpontba, és a kultúra ebben a folyamatban egyre kevésbé tölt be kezdeményező és kihívó szerepet. Mindez napjaink megoldatlan világproblémáiban már erősen fenyegetővé is vált. Írásomban bemutatom Prohászka oktatás- és művelődéselméleti gondolkodásának forrásait.
Kulcsszavak: művelődéstörténet, oktatáselmélet, neohumanizmus, válságelméletek, civilizáció, kultúra, Leopold Ziegler, kultúrfilozófia
Abstract:
Lajos Prohászka attempts to draw the contents of his theory of culture at the intersection of the philosophy of culture, the philosophy of history, and civilization and economics. This principle is already represented, among other things, in his work on the philosophy of Leopold Ziegler. Prohászka, a philosopher of culture and history, has sources in almost all his works on the history of ideas closely linked to Europeanism. He also elaborates in detail on his thoughts on issues of culture and literacy in his writings on pedagogy and educational theory. He takes as his point of departure the 19th-century ideal of general education with a German foundation. Its roots are in Humboldt’s neo-humanist theory. Between the two world wars, the assumption that culture was the opposite of nature was still alive, and Prohászka resolved this by saying that the opposite of culture was not nature but civilisation, and then went on to say that the ideal situation would be if the maximum of culture were accompanied by the minimum of civilisation. In contrast, if we look at the trends of the 20th century, we see that the maximum of civilisation is increasingly accompanied by the minimum of culture. This is now fully true, since the present of Euro-Atlantic history is entirely centred on forms of civilisation, with culture playing less and less of a proactive and challenging role. This has become a major threat in the unresolved world problems of our time. In my paper, I present the sources of Prohászka’s thinking on education and cultural theory.
Keywords: cultural history, educational theory, neohumanism, crisis theories, civilization, culture, Leopold Ziegler, philosophy of culture
Teljes cikk letöltése