A rendszerváltást követő évtizedben számos országos és regionális neveléstudományi folyóirat, pedagógiai lap szűnt meg, vagy alakult át más tartalmi koncepció, más társadalmi-oktatáspolitikai-neveléstudományi igény alapján. Ezek – kevés kivétellel, jogos észszerűséggel –, meghaladták, s részben el is hagyták a korábbi, e terület szakmai-tudományos terminus technicusait. Az új neveléstudományi folyóiratok – természetszerűen –, a megváltozott jelennel és a következő évekre vonatkozó elképzelésekkel, teendőkkel foglalkoztak. Egyetlen diszciplína volt, amely csaknem „a múltat végképp eltöröljük” kategóriában ekkor még szinte mozdulatlanságra volt ítélve: a neveléstörténet, amelynek a kutatása és az eredményei írásos megjelenítése – a változások közepette – a jelentőségéhez képest nem kapott elég teret.
A Kodolányi János Főiskola főigazgatója 2003-ban döntött arról, hogy „a gyorsuló idő” sodrában, e hiányt megszüntetendő, Neveléstörténet címmel folyóiratot alapít. Ehhez akkor már megvolt a főiskolának az a pénzügyi és szellemi bázisa, szakmai-tudományos kapcsolatrendszere, amelyek feltételei voltak e folyóirat sikerességéhez.
Célként fogalmazódott meg, hogy a folyóirat:
A főiskola 2004-től évenként négy lapszámmal jelentette meg a folyóiratot széles körű szerkesztőbizottság és szakmai támogató szervezetek közreműködésével. A célként kitűzött szakmai-tudományos feladatok sikerességét a folyóirat folyamatos megjelenései, a konferencia- és köszöntő kötetek, valamint számos hazai és külföldi sikeres konferencia bizonyítják. Ezzel hazánk első, kizárólag neveléstörténet-témájú folyóirata került be a neveléstudományi periodikák közé.
16 év után a Neveléstörténet mind formájában, mind tartalmában és szerkesztőségének összetételében megújult és kibővült. A folyóirat fontos szerepet töltött be a pedagógia és az oktatás területén. Köszönjük a korábbi főszerkesztő, Tölgyesi József áldozatkész munkáját, a szerkesztőbizottság szakmai támogatását. Tevékenységükkel szakmailag ismertté és elismertté tették a folyóiratot nemcsak a szűkebb szakma számára, hanem országosan és a határon túl is, kijelölve és ezzel megalapozva a további célokat az új folyóirat számára.
A Neveléstörténet szellemiségét és mondanivalóját továbbra is megőrzi, tematikájában azonban bővült, ez tette indokolttá a lap nevének változását. A Polymatheia cím egy szélesebb tudományos területet fed le. A polymath az angol nyelvben polihisztort jelent, bővebben az individuális kreatív potenciál legfőbb forrásaként használt kifejezés. Az interdiszciplinaritás, a tudományos kreativitás és sokszínűség folyóiratunk alapvető igénye, ami a névválasztásban ugyancsak szerepet játszott.
A POLYMATHEIA Művelődés- és neveléstörténeti folyóirat tágabb célja szintézist teremteni, amit az interdiszciplinaritás révén igyekszünk elérni. A lap fórumot kíván adni a szintetizálni és analizálni is képes történettudomány és a kapcsolódó tudományterületek művelői és az erre igényt tartó olvasók számára. A témák a hazai és a nemzetközi művelődéstörténet minden területére kiterjednek, a hagyományos történeti korszakok mindegyikét felölelik. Célunk nem is a tematikus, területi vagy kronológiai szervezőelv, hanem a közös, művelődéstörténeti szemlélet kialakítása. Ez a szemlélet értékrendszerében humanista, politikailag elfogulatlan, és magában foglalja a művelődéstörténet legkülönbözőbb módszertani, elméleti kereteit a mikrotörténelemtől, a kulturális tanulmányokig, a historiográfiától a strukturális elemzésekig.
