Neveléstörténet
DOI 10.51455/Polymatheia.2020.3-4.07
Összefoglaló:
A történeti múzeumokba a múltat megismerni és annak a jelenben való felhasználását is keresve megyünk. Ehhez nem elegendőek a tárlók és a szövegek: élményekre is szükség van, amiket biztosíthatnak például az újrajátszók. Az újrajátszó élményként éli meg, amit csinál, és élményt biztosíthat a látogatónak is: kézzelfogható közelségbe hozza a múzeumi tárgyakat és az eseményeket. Tanulmányomban bemutatom a múzeumokban alkalmazható élő történelem válfajait, majd a történelmi újrajátszókat. A több mint 20 éve működő Mare Temporis Alapítvány példáin keresztül pedig arra keresem a választ, hogy milyen módon segítheti e két szféra egymást a céljai elérése érdekében, milyen tapasztalatok vannak már e téren konkrét együttműködések formájában, amelyek példaként szolgálhatnak más múzeumok és újrajátszók számára is.
Kulcsszavak: élő történelem, múzeumpedagógia, Mare Temporis Alapítvány, együttműködés, látogatói élményszerzés
Abstract:
When visiting a museum of history we are intent on learning about the past and looking for ways to use the experience in the present. For this, the showcases and the descriptions are not enough, people want a positive experience provided, for example by the re-enactors. For re-enactors it is a hobby and amusement to provide this experience for the visitors, to bring the museums artefacts and the written texts of the codexes within arm’s reach. In my study I will introduce the variations of living history then the historical re-enactors. Through the examples taken from the twenty-year-old Mare Temporis Foundation I will look into ways of cooperation of the two spheres for a common goal. I will share the results of working collaborations to show examples and ways to follow for museums and re-enactor communities.
Keywords: living history, museum pedagogy, Mare Temporis Foundation, cooperation, experience
Teljes cikk letöltése