Tehetségkutató
DOI 10.51455/Polymatheia.2021.1-2.09
Összefoglaló:
Habár a folyamatos ingázás munkahely és lakóhely között már az 1960-as évektől hatalmas méreteket öltött, azonban csupán a hetvenes évektől kezdve váltott ki reakciót a politikai vezetés részéről. Különösen igaz ez Szabolcs-Szatmár megye esetében, ahol 1960 és 1980 között a megyén belüli ingázók tömege igazán felülreprezentált társadalmi réteg volt az amúgy is nagyszámú ingázó munkásság körében. Az 1960-as évektől főként helyi kezdeményezések születtek, amelyek a bejáró munkások mindennapos nehézségeit kívánták mérsékelni. Ez a helyzet azonban a politikai életet is reakcióra kényszerítette az 1970-es évektől főként a művelődés-, a közlekedés-, valamint a lakáspolitika terén. A szakpolitikai gyakorlatot tekintve a vállalati kezdeményezések voltak a legfontosabbak. A művelődés terén különféle kulturális programok szervezésére került sor az üzemek területén, valamint a vasúti várótermekben. Azonban bizonyos esetekben a munkások érdektelensége problémát jelentett. A közlekedés- és lakáspolitika terén is az ingázó munkások kezdve nehéz élethelyzetének enyhítése került a célkeresztbe. Habár az ingázók jelenős tömegének közlekedési nehézségeit sikerült enyhíteni, és sok munkavállaló jutott lakáshoz, azonban a nyolcvanas évekre ezek a kezdeményezések főként anyagi gondok miatt már kevésbé voltak sikeresek, mint a korábbi évtizedben.
Kulcsszavak: megyén belüli ingázás, vállalati felelősségvállalás, szocialista kultúra, lakásprobléma, közlekedéspolitika
Abstract:
Although commuting between workplace and residence has taken on enormous proportions since the 1960s, it has only been provoked a reaction from the political leadership since the 1970s. This is especially true in the case of Szabolcs-Szatmár county, where the mass of migrant workers within the county was a truly overrepresented social stratum among the already large number of commuters between 1960 and 1980. From the 1960s, there were mainly local initiatives, which alleviated the daily difficulties of commuting workers. This situation forced political life to react from the 1970s, mainly in the fields of culture, transport and housing policy. The corporate initiatives were the most important in terms of policy practice. In the field of culture, various cultural programs were organized on the premises of the factories as well as in the railway waiting rooms. However, in some cases, the lack of interest of workers was a problem. In the field of transport and housing policy, alleviating the difficult life situation of migrant workers was also placed into the foreground. However, the transport difficulties of a significant mass of migrant workers were alleviated and many workers were provided with housing, and by the 1980s these initiatives had been less successful than in the previous decade, mainly due to financial problems.
Keywords: short-distance commuting, corporate responsibility, socialist culture, housing problem, transport policy
Teljes cikk letöltése