Művelődéstörténet
DOI 10.51455/Polymatheia.2022.3-4.05
Összefoglaló:
Ahogy az 1956-os forradalom bukásával Magyarország nemzetközi téren elszigetelődött,1 a nyugati turistaforgalom éppen megindult lassú növekedése is megtorpant. Bár Nagy-Britannia az Edgar Sanders letartóztatása és szabadon bocsátása közötti időszaktól (1949-1953) eltérően nem vezetett be utazási tilalmat, a szigetországból évente alig pár százan érkeztek hazánkba. A beutazók jelentős részét a 30-as évek során az érvényesülés korlátozása miatt kivándorolt vagy a második világháború kitörése előtti időszakban a faji és vallási üldöztetés elől elmenekült egykori magyar állampolgárok adták, akik életben maradt hozzátartozóikhoz jöttek látogatóba. Az állambiztonság a ”közös antifasiszta platform” alapján szinte automatikusan megkísérelte behálózni a sokszor megtört, gyámoltalannak látszó embereket. A többségük érthető módon még az erre irányuló tapogatódzástól is alaposan megijedt, ezért sokan az első megkeresés után már látogatóba sem tértek vissza, míg mások fokozatosan távolodtak el az óhazától. Az esetek egy viszonylag kis százalékában viszont előfordult, hogy a potenciális áldozat – ez esetben dr. Blitz László orvos – ellentámadást indított, és rövid úton kellemetlen helyzetbe hozta a BM tisztségviselőit.
Kulcsszavak: üldöztetés, felvidéki magyarság, 1956 utóhatása, hírszerzés, elhárítás
Abstract:
After the oppression of the Hungarian Revolt of 1956, Hungary became internationally isolated, which meant that the previously started slow expansion of tourism had come to an abrupt halt. Although Great- Britain, contrary to the four-year-period between the arrest and release of Edgar Sanders (1949-1953) did not declare a travel ban to Hungary, the number of British visitors confined to a couple of hundred per year. Quite a significant part of the visitors comprised those who had departed in the 1930s due to the lack of opportunity to succeed or to escape the religious and racial persecution shortly before World War II erupted. When they visited their surviving relatives the Hungarian state security almost automatically endeavoured to entangle each of these broken and seemingly helpless people based on the “common ground of antifascism”. Understandably, the vast majority of the targets had become deadly frightened even from the soundings, thus abandoned the idea of further visits, while others gradually distanced themselves from their native land. However, rarely but it occurred, that the potential victim – such as the protagonist of this essay, Dr Laszlo Blitz – fought back, thus producing an awkward situation for the officials of the Ministry of the Interior of the Hungarian People’s Republic.
Keywords: persecution, Hungarian Minority in Czechoslovakia aka the Old Upper Hungary, the aftermath of 1956, intelligence, counterintelligence
