Neveléstörténet
DOI 10.51455/Polymatheia.2021.3-4.09
Összefoglaló:
Az 1956-os forradalmat követően a közoktatásban dolgozó pedagógusok nehéz helyzetben találták magukat. Fegyelmi eljárás, állásvesztés, nyugdíjazás, lefokozás, áthelyezés lebegett a fejük felett. Jóllehet más és más hozzáállást vártak el tőlük nebulóik, a szülők, az éppen formálódó helyi és országos kommunista vezetés. Képtelenségnek tűnt mindenkinek megfelelni. A bizonytalan helyzet és a fenyegetettség miatt sokan passzív magatartást tanúsítottak az új rendszer vezetőivel szemben. 1957 őszére többségük kénytelen-kelletlen alkalmazkodott a körülményekhez, és igyekezett az elvárt magatartást tanúsítani. Az őket ért megtorlási politika komolysága elsősorban a helyi körülményeknek megfelelően alakult, de éppen ezért gyakoriak voltak a túlkapások, valamint a felsőbb és alsóbb politikai vezetés közötti feszültségek és kompromisszumok is befolyásoló tényezőnek tekinthetők. Az iskolák vezetésében végrehajtott politikai indíttatású személycseréknél jóval fontosabb lett volna a közoktatás régi bajainak orvoslása. Az infrastrukturális fejlesztés, a tanterembővítés és iskolaépítés, a második világháború után kialakított teljes hálózat újragondolása. Azaz valódi iskolareformra lett volna szükség. Az oktatással foglalkozó apparátus iratai segítségével a tanulmány bemutatja az 1957 és 1959 között kialakult helyzetet és az arra adott válaszokat.
Kulcsszavak: közoktatás, megtorlási politika, személycserék, infrastrukturális fejlesztés, iskolareform
Abstract:
After the 1956 Hungarian Revolution, public education teachers found themselves in a difficult situation. Threats of disciplinary measures, termination, forced retirement, demotion or displacement hovered over their heads. Since they were expected to exhibit different attitudes to their students, the students’ parents and the local and national communist leadership which was just taking shape, it seemed impossible for them to comply with everyone. Due to their precarious situation and the danger of the threats listed above, many teachers exhibited passive behaviour towards the leaders of the new political system. By the fall of 1957, most of them had haphazardly adapted to conditions and behaved accordingly. The severity of the policies of reprisal that afflicted them primarily evolved according to local conditions, but they were also the main reason for local excesses. Tensions and compromises between senior and lower political leadership could also be considered as influencing factors. Remedying the old troubles of public education would have been far more important than politically motivated personnel exchanges in school leadership. Infrastructural development, classroom and school construction and a complete rethinking of the entire network formed after World War II, i.e., real school reform, would have been necessary. Making use of documents from the Hungarian education apparatus, the study presents answers to the challenges of the period between 1957 and 1959.
Keywords: public education, policies of reprisal, personnel exchanges, infrastructural development, school reform
Teljes cikk letöltése