Megemlékezés
DOI 10.51455/Polymatheia.2020.1-2.13
Pethő Bertalan magát orvosnak, filozófusnak és pszichológusnak tekintette. A vázlatos életrajz alapján „védett” gyermekkora volt; „nem találkoztam olyan emberrel, aki ne ítélte volna el a háborús retorzióként ránk kényszerített kommunista rezsimet, vagy netán marxistának mondta volna magát”. E bevezető hangsúlyos eleme olyan szakterület keresése az életpályához, amely ideológiasemleges terület. A pszichiátria és orvoslás egyetemi pszichiátriai művelése mintegy 30 éve meghozta számára a szakmai világhírnevet, ami 1983–84-ben kulminált: 1983-ban a Pszichiátriai Világszövetség pszichopatológiai szekciójának vezetőségi tagja lesz, 1984-ben az orvostudomány akadémiai doktora, az első pszichiáterek egyike, aki elnyerte a címet. 2001–2010 között a Kodolányi János Főiskola Posztmodernológiai Kutatóközpontjának alapító igazgatója, amelyet Kiss Endre professzorral közösen hoztak létre. 2002-től Szent-Györgyi Albert-díjas professzor. Az életpálya közbülső, hiányzó szakaszában 1984–1990 között hét éven át fizetés nélküli szabadságon volt – amely időszakra esik 1986–-87-ben amerikai vendégprofesszorsága a Vanderbilt Egyetemen. Az életmű mintegy 30 tanulmánykötet és közel 400 közlemény, ám sokkal fontosabb, hogy mind a szaktudományosságban, mind a társadalomértelmezésben egy új korszak bemutatására, a régi renddel való leszámolásra, az útkeresésre és a távlatok feltárására vállalkozó gondolkodó életművéről beszélhetünk.
Teljes cikk letöltése